Az információszabadságról

Alaptörvényünk „Szabadság és felelősség” cím alatti VI. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A (4) bekezdés alapján a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.

Bár az információszabadság fogalma jogszabályban közvetlenül nincs definiálva, a jog legfontosabb elemei alapján az információszabadság nem más, mint

• a közérdekű adatok nyilvánosságának (megismerés és terjesztés) követelménye
• a közfeladatot ellátó szervek/személyek kötelezettségeként, illetve alapjogként megfogalmazva,
• a közvélemény közügyekről való megfelelő tájékoztatása érdekében
• a közhatalom gyakorlásának és a közpénzek elköltésének társadalmi kontrollját célozva (transzparencia). 

A vélemény szabad kinyilvánításának joga és a közhatalom gyakorlása, közpénzek elköltése feletti társadalmi kontroll kizárólag akkor gyakorolható, ha a polgárok hozzáférnek a közérdekű vagy közérdekből nyilvános információkhoz.

1989-től Magyarországon is megkezdődött az információszabadság jogi és intézményi feltételeinek a megteremtése, a folyamat a korábbi, 1949-es Alkotmány 1989. évi átfogó módosításának a részeként a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető jog bevezetésével vette kezdetét. Ezt követte a két információs jognak önálló törvényben történt szabályozása 1992-ben, majd az információszabadság érvényre juttatásáért felelős parlamenti ombudsmani tisztség tényleges létrehozása 1995-ben. A kezdeti lépéseket a közkeletű elnevezéssel üvegzsebszabályozásnak nevezett, 2003-ban bevezetett törvényi rendelkezések elfogadása követte. 2005-ben jelent meg az elektronikus információszabadságot szabályozó törvény, amely egyes közérdekű adatokra vonatkozóan közzétételi kötelezettséget írt elő. Vagyis a rendszerváltoztatást követő mintegy másfél évtized alatt megszülettek az információszabadság sarokpontjait jelentő legfontosabb szabályok és intézményi megoldások. Ennek a folyamatnak a részeként kialakultak a közérdekű adatoknak és a közérdekből nyilvános adatoknak mind a kérelemre, mind pedig a közfeladatot ellátó szervek által proaktívan, közzététel útján biztosított megismerésének a jogi keretei. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény túllépett a korábbi Alkotmány által kialakított szabályozási kereteken, nemcsak a közérdekű adatok megismerhetőségét határozta meg alapvető jogként, de a közpénzekre vonatkozó önálló alkotmányos rendelkezések körében is átláthatósági követelményeket írt elő. Ezeket a vívmányokat kiegészíti az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotörvény), amely az Alaptörvénnyel egy időben vált alkalmazandóvá.

Az Infotörvény 26. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek  lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot - az e törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse. A megismerés három szinten biztosított: általános tájékoztatás, elektronikus közzététel és egyedi adatigénylés formájában. Az elektronikus közzététel és egyedi adatigénylés legfontosabb  részletszabályait az Infotörvény tartalmazza, de a nyilvánosságra vagy közzétételre vonatkozóan  más jogszabály is megállapíthat feltételeket.

Az Alaptörvény és az Infotörvény értelmében a közérdekű adatok megismerhetőségére vonatkozó alapvető jognak az érvényesülése felett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság őrködik. Az információszabadság jogi kereteinek a kijelölésében a jogszabályi előírásokon túl a NAIH döntései, valamint a vonatkozó bírósági és alkotmánybírósági értelmezés is alapvető szerepet játszik.