Adatszolgáltatási mátrix - avagy ki kicsoda az információszabadság terén?

Az információhoz való jog a közösségi részvétel három pillérének az egyike. A közösségi részvételi ügyek értelemszerűen ezzel indulnak és túlnyomó többségük ki is merül ebben: az érintett helyi közösségek és civil szervezetek általában tudomásul veszik a kapott információt, nincsenek arra erőforrásaik, sem idejük, motivációjuk, hogy bekapcsolódjanak az ügybe résztvevőként vagy jogorvoslattal éljenek – még akkor sem, ha nem értenek teljesen egyet a hatóságok vagy a beruházók, üzemeltetők lépéseivel. Ugyanakkor az információhoz való jog önmagában is a jó kormányzás (good governance), az állami szervek átlátható és elszámoltatható működésének alapfeltétele, az esetek többségében pedig egyben elégséges feltétele is. Technikailag és logikailag is az információhoz való jog kiinduló pontja a jó minőségű, áttekinthető szerkezetű, ellentmondásmentes információ-rendszer. Magyarországon a környezeti adatokhoz legalább három jogcímen lehet hozzájutni: a közérdekű adatok általános, alapvetően alkotmányos alapú szabályai szerint; a környezeti adatokhoz való hozzájutás speciális szabályai segítségével; vagy személyi és tárgyi értelemben korlátozottabb mértékben a közigazgatási eljárás során.

A környezetvédelmi jogra és általában is a környezet védelme szempontjából releváns, ún. rokonterületi jogokra (például bányajog, közlekedési jog stb.) jellemző módon az információhoz való hozzájutás szabályai nemcsak a kifejezetten az információszabadság tárgykörében született jogforrásokban találhatók meg, hanem szétszórtan, az egyes anyagi jogi jogszabályok rendelkezései között is. Az adatszolgáltatás lehet passzív, igénylésre történő vagy aktív, a hatóságok által igénylés nélkül közzétett információ, valamilyen fizikai formában, újságokban, hivatalos lapokban vagy a helyben szokásos eszközökkel – de leginkább az interneten, a hatóság honlapján. A környezeti adatok tartalma szerint megkülönböztetünk környezetállapoti (immissziós) és kibocsátási, terhelési (emissziós) adatokat. Az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok általában kitérnek az adatszolgáltatás határidejére, formájára, költségeire, valamint a kivételek (sőt, alkivételek) egyes csoportjaira.

Tekintettel arra, hogy a közérdekű, azon belül is a környezeti adatokhoz való hozzáférés nem könnyű, különös jelentősége van a témakör intézményi hátterének. Az elkészült mátrix ismerteti a közérdekű információhoz való alkotmányos jogosultságot és az azt elősegítő, részletező jogszabályi rendelkezéseket az általános információs jogban, a közigazgatási eljárásjogban, a környezetjog általános és különös részében, illetőleg a környezet védelme szempontjából releváns egyéb, ún. rokonterületi jogokban. Ezután rövid összefoglalás található az információhoz való jog hazai joggyakorlatáról és a vonatkozó nemzetközi jogi és európai uniós szabályokról – különös tekintettel a közösségi részvételről szóló Aarhusi Egyezményre és az Aarhusi Jogkövetési Bizottság gyakorlatára.